2.Fejezet

Sziasztok!Meghoztam a második részt,remélem nem várattalak meg nagyon titeket!Köszönjük a kommenteket és a feliratkozást!Reméljük minél több emberhez eljut,hisz a blog írója nagyon örült neki mikor olvasta a levelem, hogy szeretnénk a hazai fanokhoz is eljuttatni az írását!
*Sweetcakes*

A következő lépésem kihangsúlyozásáért a csípőmet a meglököm a levegőben.-Leveszem a nadrágom.Nos, többen is szeretnék ellopni.Ezt különlegesen nehéz megcsinálni mivel olyan kicsi,hogy le kell rángatni.Még így is,a közönségem nagyon szereti ezt.A divatos öltözékem alatt egy vékony és szoros latex sort van.Túl szoros a kényelmességhez,összeszorítja a golyóimat egész kicsire,de aki sztriptíz klubban dolgozik,annak meg kell tennie bármit.
   A tömeg ordítása,ez jelent mindent.A kisebb hangosabb,az okok közül egy, hogy sztriptízelj.Ez a nem hivatalos előírás.Ajkamba harapok és végigfuttatom a kezem a combjaim belső felén,ugyan ezt megteszem az ágyékomon is majd az egész felsőtestemen ami kiemeli azt.Nem hinném,hogy a tömeg tud hangosabb lenni.Legalább is reménykedem,hogy nem.A füleim már zúgnak, és ráadásul még nem is végeztem.Visszapillantok a többi táncosra.Úgy néznek ki mint akik transzban vannak,mind ritmikus mozdulatokkal,ez unalmas.
"Én nem csinálom unalmasan."-Néhányuk hangosan tiltakozik mikor leugrok a színpadról az asztalra,megzörgetek pár poharat és szabadon táncolok.A csípőmet csavarom és kezeim a fejem felett tartom,fárasztó .Az asztal szélére teszem a kezem, hogy egyensúlyozhassak  a padlóra ugráskor.
Egy fiatal lány ül mellettem,úgy látom zavart és tanácstalan, hogy mit kéne most tennie.A kezeimet a vállára rakom és a fejem a nyakánál hajlatánál pihentetem.A keze az oldala mellett van,a szemei vadak.Sosem láttam még itt őt ezelőtt.Talán most van itt először.
Megharapom a fülét aztán suttogom,"Add fel bébi" és "Megérintesz engem oké?" 
A második kinyilatkoztatásom után kezeit a csípőm köré fonja én pedig kimászok szorítása alól és mozdulataim a térdénél folytatom.
"Először vagy itt?"Lélegzek és a combjai mögött megfogva az ölembe kapom.A lábai a derakamnál vannak és megpróbálja elbújtatni az izgalmat a szemeiben.Nyel és bólint,zihál ahogy az csípőjét az enyémhez helyezem.Kiss nyögések hagyják el a száját mikor egyszerre mozgatom a csípőinket,keményebben csinálom mikor az ujjaival a hajamba túr.Ugyan ezt csinálom az övével, ő pedig halkan nyög.Az ajkaim a most védtelen nyakára szorítom, távozáskor egy lágy csókot nyomok kipirult bőrére.
 "Nem feltételezem, hogy el tudnál menni."-Félig sóhajtok-"De abbahagyom."
Amint sóhajtok befejezem.Arra hasonlít mikor egy álarcot veszünk le.Olyan előadások és hazugságok álarca,amikkel tisztességes mennyiségű pénzt lehet keresni.
A csípőjénél fogva leteszem őt magam elé, hogy álljon.Egy puszit nyomok az orrára és könnyedén megmarkolom a fenekét,és hallok egy kissé ideges kuncogást.A haja kócos,az arca halvány vörös.
Nevet és végre megszólal."Ez...igazán....öm....vicces."
"Máskor is megismételhetnénk" megfogom a kezét és a vállaimra rakom."Mikor visszajössz". Megcsókolom a nyakát.
Érzem magamon a tekintetét,ahogy a barátaiét is ahogy visszaugrok a színpadra ami tele van nem helyeslő munkatársakkal.Mikor azt hiszik hallótávolságon kívül vagyok idegesítő vihogásba kezdenek.
Boom.És-miattam-most rendszeres kísérőnk van.A táncosok a színpadon végleg befejezik.Minden tekintet rajtam van amúgy is nekik értelmetlen volt folytatni.A tekintetem a bemondóra szegezem ő pedig bólint hogy ideje befejezni.Végszóra meghallom barátságos hangját"Azt hiszem most végeztünk..."Ekkor a közönségből hurrogás tör ki.
"De..."
Belegörbítem ujjaim a sortom övébe.
"Ti mindig..."
A tömegben ma este először halotti csönd van,ahogy lassan félrehúzódunk,egyre lentebb csúszik a csípőmön a ruhadarab.
"Visszajöhettek...."
Csökkentem a hüvelykujjam szorítását, felfedezek egy sötét hajat,veszélyesen vágva közelít,Minden lány a szobában meghal, hogy láthassa.Nagyon rossz lányok.Nézzenek pornót vagy mást, ha látni akartok ilyen dolgokat. 
"Többért."
Egy utolsó pillantást vetek a közönségre,az én közönségemre.Minden arc én felém irányul, a szemek mintha az ágyékomra fókuszálnának.
És akkor, sötétség.

x x x 

"Harry?Tim látni akar az irodájában.Most!"

1. Fejezet

 

Sziasztok! Megérkezett az első rész, sok-sok csúszás után, de a lényeg, hogy itt van! :) Pár szót írnék rólunk aztán nem is húzom tovább: a blogot ketten fordítjuk, én Hazza's Girl vagyok, a társam pedig *Sweetcakes* . Próbáljuk hamar hozni a részeket, de elég sűrű a programunk minden napra, úgyhogy nem olyan egyszerű.Talán a szünetbe több időnk lesz rá, mint a sulis napokon :D. Na hát ennyi lenne, remélem sokaknak tetszeni fog a blogunk! Jó olvasást! :)

-Hazza's Girl

Füst hullámok a nagy gépek alá rejtet színpadon,így a villogó fények mutatják meg a helyet. Pirosak, kékek, sárgák táncoltak a vízpára fuvallatán, a megjelenést fokozva. A füst maga ártalmatlan, ez pedig nem más, mint elpárolgott víz részecskék. Nem az ami a közönséget érdekli, természetesen. Még a színfalak mögött is észre lehet venni néhányat közülük, cigarettával az ajkuk között.
Idegesen igazgatni kezdtem nyakkendőm; bizonyos oknál fogva mindig olyan hirtelenné válok az idegesség lökete miatt de jobb mielőtt kimegyek. Ez csak a szokásos gondolat, amihez hozzá vagyok szokva. Mint az első nap a suliban egy hosszú, magányos nyár után. Ez nem potenciálisan ártalmas, csak egy kis gyomorideg. Miután lehúztam zakóm, összeszorult a mellkasom, meghallva a végszót: a halk basszust és a közönség éljenzését.

-Rendben Harry, most vagy soha.

A mellettem álló srácok közül az egyik furcsán pillantott rám, mert magamban beszéltem de nem érdekelt. Minden amire koncentrálni tudtam , ahogy a tömeg kántálta a nevem, a tomboló hangszórókra, ahogy a zene beszivárog ereimbe, és azonnal érzem ahogy kedvem javul, vállaim ellazulnak. Ez az amivel foglalkozni tudok. Az én személyes drogom.
Összegyűltünk arra a nagy kifutóra ami felvezet a színpadra a közönség elé, a nőies sikítások most még nyilvánvalóbbak, mint mikor a színfalak mögött voltunk. Imádják ezt. És én imádom, hogy engem imádnak. A kijelölt helyemre álltam, felvettem a lábamnál levő bőröndöt és lehajtottam fejem. Ezután kezdődik az igazi móka.
- Készen állnak a hölgyek?! - zendült fel egy erős hang, felhevítve ezzel a tömeget nagyobb és hangosabb sikoltozásra. A füleim panaszkodhatnának, ha nem lennének hozzászokva a hangerőhöz.
A következő részt csukott szemmel tudom megcsinálni. Lábakat szétnyitni, lehajolni, kinyitni a bőröndöt. Mindezt robot módon. Esernyőt kinyitni. Felállni. Elrúgni balra a bőröndöt. Tartani az ütemet. Előre, előre. Esernyőt ismét szétnyitni. Fej fölé tartani. Utolsó pillanatban a locsoló eleredt. Ez elég hangos, mind a tömeg jóváhagyó sikítása és a hangos zene. A drogom felerősíti az irányításom. a hangszórókból jövő hang egyre hangosabb lett.
- Sajnálom, hogy nedvesek lettek hölgyeim! - néhányan közülük nevettek a viccen. Bár a többség a táncunkra figyelt, amely váratlan fordulatot vett.
Becsukni az esernyőt. Berakni a lábak közé. Meglökni a csípőnket. Az érzés a lábam között lévő tárgyról ismerős az órákig tartó gyakorlás után is.
A tömeg már fülsüketítő, még az én jól felkészült füleim is belesajdultak. Eldobtam az esernyőt és a mennyezet felé döntöttem fejem, engedve a vizet az arcomra folyni. A víz végighaladt a göndör fürtöknél, a tarkómon és a galléromon túl folyt végig a hátamon.
Levenni az elegáns zakót. Kibontani a nyakkendőt. Kiléptem a csapatból és a fő pódium felé sétáltam, a hölgyek kétségbeesetten próbáltak belém kapaszkodni. Kiráztam a vizet a hajamból, vízcseppeket hullajtva mindenhova. Hirtelen a földre zuhantam de a kezemmel felfogtam az esést. A mozgásom mindig laza és elég gyakorolt. Megpördültem, vészesen közel a pódium széléhez.  Választok egy kezet a tömegből ami meghúzta a nyakkendőmet és tartja, a következő a nyakam majd az alsónadrágom és a testemhez ér. A karja - bárkié is- gyors, alig várja, hogy érezze forró, meztelen bőröm. Nyögve hátradöntöttem fejem, a zene dübörgése átjárta egész testem.
Pontosan tudom mit akarnak, amire oly kétségbeesetten vágynak. Hajlandó vagyok megtenni annak érdekében, hogy tetszik nekik. A kézcsókok után felálltam és elmentem a színpad széléről.