5. Fejezet

Sziasztok!:) Meghoztam ezt a részt is, próbáltam sietni vele, még a héten jön a következő. Nem ígérem holnapra de igyekszünk. :) Várjuk a kommenteket és minden egyebet, hogy jelezzétek van-e itt valaki és olvassa a történetet. :) Remélem még maradtak emberek és nem pártoltak el, amiért olyan ritkán hoztuk a részeket....:( Most már tényleg gyakran fognak jönni.! :) Akik meg itt vannak, maradjanak is, most indul csak be igazán a történet!;) Jó olvasást kívánok! És még egyszer, aki itt van, jelezzen kommentel vagy valami úton módon!:) -Hazza's Girl

-Név?
-Öhm...Harry Styles? A főnököm mondta, hogy ez az a hely ahova áthelyeztek....
A vékony, alacsony férfi a pult mögül erősen köhögött mielőtt  félbeszakított engem.
-Igen itt a neved. Emeleten a 12. A második felében.
Előhúz két piros belépőkártyát és egy kis borítékot, majd beledobta őket egy tasakba. A boríték elejére egy kék matrica volt ragasztva, ezen volt a vállalat neve szép kézírással. "London Heights" . Kiváncsi vagyok, vajon 'Vane' - a pasas neve a névtáblája szerint- írta-e.  Valószínűleg nem. Ugyanis a kettő nem egyezik.
-Küldtem egy srácot, hogy elhozza a táskáidat. Az a te kocsid?- Az egyik csontos ujjával mutatott az autómra az ablakon keresztül, a nagy pavilon alja márványból készült, teteje pedig fekete volt. Mikor először megérkeztem alaposan ellenőriztem mit csinálok, valójában, itt élni. De csak egy hónapra. 
-Igen az.- Elővett egy kis, piros telefont majd tárcsázni kezdett pár számot, halkan beszélt miután a másik fél felvette. Kihasználtam a beszélgetés szünetét, hogy szemügyre vegyem környezetem. Az egész épület lélegzetelállító. A szőnyeg tele van bonyolult mintákkal és egy hatalmas csillár lóg a mennyezeten.
Itt élek?! Ez az épület kissé erőltetettnek tűnik  a régi kis sztriptízbárból ahol ezelőtt dolgoztam.
És újra dolgozni fogok. Emlékeztettem magam.
-Oké, fel fogják vinni. Szeretnél még valamit? - Az ajánlata másnak hangzott, de őszinte volt.
Megráztam fejem, el voltam foglalva a látvánnyal.
-A lift arra van.-A hangjából hiányzott a lelkesedés. Amit inkább jelenthetett: "a kijárat arra van,  hagyj békén."
-Köszönöm...Vain?
-Vane.. -Úgy ejtette ki nevét, és javított ki engem elhaló hangon, mintha számtalan alkalommal kellett volna elmagyaráznia nevének helyes formáját.
-Oh, oké sajnálom Vane. -Nem válaszolt, helyette az íróasztalt bámulta, mintha elfoglalt lenne, hogy elkerülje a további beszélgetést.
Vettem a lapot, itt az alkalom, hogy elmenjek. Várjam meg a csomagjaim, vagy simán menjek fel?
Miután megfigyeltem a többi embert a hallban, a második opció mellett döntöttem. Túlságosan kíváncsi vagyok milyen lehet a szobám. Ha hasonló mint a hall, nem tudok várni.

4. Fejezet

Sziasztok, először is kellemes hétvégét kívánok!:) Újult erővel és már több szabadidővel ismét visszatértem!!:) Remélem nem haragudtok meg ránk, amiért sose tartjuk be amit ígérünk csak hát, valami mindig közbejön. Nekem lezárult a felvételi és a sok-sok szóbelire tanulás is, úgyhogy most már a fordításnak szentelem minden szabad órámat. :) A részről annyit, hogy tudom, ez rövidebb, de csak eddig jutottam vele, a következőt még a hétvégén megpróbálom kitenni! :) Köszöntjük az újabb feliratkozókat, és köszönjük a kommenteket, reméljük mindkettőből egyre több lesz. Ugyanis rettenetesen boldoggá tesztek minket velük:)) Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok! - Hazza's Girl

Elköltözök Londonba. London. Egy kis házba fogok lakni. E gondolatok rendetlenséget okoznak a fejemben miközben vezetek a zsúfolt utcákon, követve a női hang utasításait a GPS-ből.
Ez az előléptetés tökéletes lehet, kivéve egy dolgot. Ez egy meleg sztriptízbár . A gondolat, hogy egy másik fiú örömére táncoljak, vérlázító. Teljesen borzalmas.
De nem azért mert a melegek ellen vagyok, csak nem értem a vonzódást a közös szexhez. Van egy farkam, miért akarnék még egyet?! Az emberek nem kérnek triciklit miután kaptak egy vadiúj bringát.

"Fordulj balra 3,4 mérföld múlva"

Legalább csak egy hónap. 112 óra. Meg tudom csinálni. Miután visszamentem tudok motort, valamint bútorokat vásárolni az apartmanomba. Nem találtam semmit amivel kidíszíthetném ahogy akarom.
Ki tudja, talán nem érzek majd semmit. Néhány órám a sztriptízbárban lehetetlenné tenné, hogy bármit is érezzek, kivéve a fizetésem iránti örömöt. Még az előző éjjel, miután táncoltam és hozzábújtam ahhoz az ártatlan lányhoz, semmit sem éreztem. Tényleg semmit. Nem is volt erekcióm. Talán valami baj van velem. Hát nem irónikus? Nem érzem a szexhez való vonzzást.

"Fordulj balra."

Engedelmeskedek és figyelem a távot amerre megyek. 10 mérföld. Remek, ott leszek pontosan ebédidőre. A hasam egyetértésképpen megkordult. Az összes holmim bezsúfolva a kocsi csomagtartójában van. Nem mind saját. A bútorok a régi apartmanomban nem hozzám tartoznak, a csomaggal jöttek.
Iszok egy kortyot a vizes palackomból, csakhogy rendbe tartsam magam az út közben. Majdnem üres a palack, így kiiszom belőle a maradékot, aztán eldobom.
A kép, miközben ülök az új motoromon, újra és újra lejátszódik fejemben; ez az egyetlen dolog ami visszatart attól, hogy megforduljak és hazamenjek.