1. Fejezet
Sziasztok! Megérkezett az első rész, sok-sok csúszás után, de a lényeg, hogy itt van! :) Pár szót írnék rólunk aztán nem is húzom tovább: a blogot ketten fordítjuk, én Hazza's Girl vagyok, a társam pedig *Sweetcakes* . Próbáljuk hamar hozni a részeket, de elég sűrű a programunk minden napra, úgyhogy nem olyan egyszerű.Talán a szünetbe több időnk lesz rá, mint a sulis napokon :D. Na hát ennyi lenne, remélem sokaknak tetszeni fog a blogunk! Jó olvasást! :)
-Hazza's Girl
Füst hullámok a nagy gépek alá rejtet színpadon,így a villogó fények mutatják meg a helyet. Pirosak, kékek, sárgák táncoltak a vízpára fuvallatán, a megjelenést fokozva. A füst maga ártalmatlan, ez pedig nem más, mint elpárolgott víz részecskék. Nem az ami a közönséget érdekli, természetesen. Még a színfalak mögött is észre lehet venni néhányat közülük, cigarettával az ajkuk között.
Idegesen igazgatni kezdtem nyakkendőm; bizonyos oknál fogva mindig olyan hirtelenné válok az idegesség lökete miatt de jobb mielőtt kimegyek. Ez csak a szokásos gondolat, amihez hozzá vagyok szokva. Mint az első nap a suliban egy hosszú, magányos nyár után. Ez nem potenciálisan ártalmas, csak egy kis gyomorideg. Miután lehúztam zakóm, összeszorult a mellkasom, meghallva a végszót: a halk basszust és a közönség éljenzését.
Idegesen igazgatni kezdtem nyakkendőm; bizonyos oknál fogva mindig olyan hirtelenné válok az idegesség lökete miatt de jobb mielőtt kimegyek. Ez csak a szokásos gondolat, amihez hozzá vagyok szokva. Mint az első nap a suliban egy hosszú, magányos nyár után. Ez nem potenciálisan ártalmas, csak egy kis gyomorideg. Miután lehúztam zakóm, összeszorult a mellkasom, meghallva a végszót: a halk basszust és a közönség éljenzését.
-Rendben Harry, most vagy soha.
A mellettem álló srácok közül az egyik furcsán pillantott rám, mert magamban beszéltem de nem érdekelt. Minden amire koncentrálni tudtam , ahogy a tömeg kántálta a nevem, a tomboló hangszórókra, ahogy a zene beszivárog ereimbe, és azonnal érzem ahogy kedvem javul, vállaim ellazulnak. Ez az amivel foglalkozni tudok. Az én személyes drogom.
Összegyűltünk arra a nagy kifutóra ami felvezet a színpadra a közönség elé, a nőies sikítások most még nyilvánvalóbbak, mint mikor a színfalak mögött voltunk. Imádják ezt. És én imádom, hogy engem imádnak. A kijelölt helyemre álltam, felvettem a lábamnál levő bőröndöt és lehajtottam fejem. Ezután kezdődik az igazi móka.
- Készen állnak a hölgyek?! - zendült fel egy erős hang, felhevítve ezzel a tömeget nagyobb és hangosabb sikoltozásra. A füleim panaszkodhatnának, ha nem lennének hozzászokva a hangerőhöz.
A következő részt csukott szemmel tudom megcsinálni. Lábakat szétnyitni, lehajolni, kinyitni a bőröndöt. Mindezt robot módon. Esernyőt kinyitni. Felállni. Elrúgni balra a bőröndöt. Tartani az ütemet. Előre, előre. Esernyőt ismét szétnyitni. Fej fölé tartani. Utolsó pillanatban a locsoló eleredt. Ez elég hangos, mind a tömeg jóváhagyó sikítása és a hangos zene. A drogom felerősíti az irányításom. a hangszórókból jövő hang egyre hangosabb lett.
- Sajnálom, hogy nedvesek lettek hölgyeim! - néhányan közülük nevettek a viccen. Bár a többség a táncunkra figyelt, amely váratlan fordulatot vett.
Becsukni az esernyőt. Berakni a lábak közé. Meglökni a csípőnket. Az érzés a lábam között lévő tárgyról ismerős az órákig tartó gyakorlás után is.
A tömeg már fülsüketítő, még az én jól felkészült füleim is belesajdultak. Eldobtam az esernyőt és a mennyezet felé döntöttem fejem, engedve a vizet az arcomra folyni. A víz végighaladt a göndör fürtöknél, a tarkómon és a galléromon túl folyt végig a hátamon.
Levenni az elegáns zakót. Kibontani a nyakkendőt. Kiléptem a csapatból és a fő pódium felé sétáltam, a hölgyek kétségbeesetten próbáltak belém kapaszkodni. Kiráztam a vizet a hajamból, vízcseppeket hullajtva mindenhova. Hirtelen a földre zuhantam de a kezemmel felfogtam az esést. A mozgásom mindig laza és elég gyakorolt. Megpördültem, vészesen közel a pódium széléhez. Választok egy kezet a tömegből ami meghúzta a nyakkendőmet és tartja, a következő a nyakam majd az alsónadrágom és a testemhez ér. A karja - bárkié is- gyors, alig várja, hogy érezze forró, meztelen bőröm. Nyögve hátradöntöttem fejem, a zene dübörgése átjárta egész testem.
Pontosan tudom mit akarnak, amire oly kétségbeesetten vágynak. Hajlandó vagyok megtenni annak érdekében, hogy tetszik nekik. A kézcsókok után felálltam és elmentem a színpad széléről.
Összegyűltünk arra a nagy kifutóra ami felvezet a színpadra a közönség elé, a nőies sikítások most még nyilvánvalóbbak, mint mikor a színfalak mögött voltunk. Imádják ezt. És én imádom, hogy engem imádnak. A kijelölt helyemre álltam, felvettem a lábamnál levő bőröndöt és lehajtottam fejem. Ezután kezdődik az igazi móka.
- Készen állnak a hölgyek?! - zendült fel egy erős hang, felhevítve ezzel a tömeget nagyobb és hangosabb sikoltozásra. A füleim panaszkodhatnának, ha nem lennének hozzászokva a hangerőhöz.
A következő részt csukott szemmel tudom megcsinálni. Lábakat szétnyitni, lehajolni, kinyitni a bőröndöt. Mindezt robot módon. Esernyőt kinyitni. Felállni. Elrúgni balra a bőröndöt. Tartani az ütemet. Előre, előre. Esernyőt ismét szétnyitni. Fej fölé tartani. Utolsó pillanatban a locsoló eleredt. Ez elég hangos, mind a tömeg jóváhagyó sikítása és a hangos zene. A drogom felerősíti az irányításom. a hangszórókból jövő hang egyre hangosabb lett.
- Sajnálom, hogy nedvesek lettek hölgyeim! - néhányan közülük nevettek a viccen. Bár a többség a táncunkra figyelt, amely váratlan fordulatot vett.
Becsukni az esernyőt. Berakni a lábak közé. Meglökni a csípőnket. Az érzés a lábam között lévő tárgyról ismerős az órákig tartó gyakorlás után is.
A tömeg már fülsüketítő, még az én jól felkészült füleim is belesajdultak. Eldobtam az esernyőt és a mennyezet felé döntöttem fejem, engedve a vizet az arcomra folyni. A víz végighaladt a göndör fürtöknél, a tarkómon és a galléromon túl folyt végig a hátamon.
Levenni az elegáns zakót. Kibontani a nyakkendőt. Kiléptem a csapatból és a fő pódium felé sétáltam, a hölgyek kétségbeesetten próbáltak belém kapaszkodni. Kiráztam a vizet a hajamból, vízcseppeket hullajtva mindenhova. Hirtelen a földre zuhantam de a kezemmel felfogtam az esést. A mozgásom mindig laza és elég gyakorolt. Megpördültem, vészesen közel a pódium széléhez. Választok egy kezet a tömegből ami meghúzta a nyakkendőmet és tartja, a következő a nyakam majd az alsónadrágom és a testemhez ér. A karja - bárkié is- gyors, alig várja, hogy érezze forró, meztelen bőröm. Nyögve hátradöntöttem fejem, a zene dübörgése átjárta egész testem.
Pontosan tudom mit akarnak, amire oly kétségbeesetten vágynak. Hajlandó vagyok megtenni annak érdekében, hogy tetszik nekik. A kézcsókok után felálltam és elmentem a színpad széléről.
Nagyon jo😍😍😍*-*
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik
VálaszTörlés