5. Fejezet

Sziasztok!:) Meghoztam ezt a részt is, próbáltam sietni vele, még a héten jön a következő. Nem ígérem holnapra de igyekszünk. :) Várjuk a kommenteket és minden egyebet, hogy jelezzétek van-e itt valaki és olvassa a történetet. :) Remélem még maradtak emberek és nem pártoltak el, amiért olyan ritkán hoztuk a részeket....:( Most már tényleg gyakran fognak jönni.! :) Akik meg itt vannak, maradjanak is, most indul csak be igazán a történet!;) Jó olvasást kívánok! És még egyszer, aki itt van, jelezzen kommentel vagy valami úton módon!:) -Hazza's Girl

-Név?
-Öhm...Harry Styles? A főnököm mondta, hogy ez az a hely ahova áthelyeztek....
A vékony, alacsony férfi a pult mögül erősen köhögött mielőtt  félbeszakított engem.
-Igen itt a neved. Emeleten a 12. A második felében.
Előhúz két piros belépőkártyát és egy kis borítékot, majd beledobta őket egy tasakba. A boríték elejére egy kék matrica volt ragasztva, ezen volt a vállalat neve szép kézírással. "London Heights" . Kiváncsi vagyok, vajon 'Vane' - a pasas neve a névtáblája szerint- írta-e.  Valószínűleg nem. Ugyanis a kettő nem egyezik.
-Küldtem egy srácot, hogy elhozza a táskáidat. Az a te kocsid?- Az egyik csontos ujjával mutatott az autómra az ablakon keresztül, a nagy pavilon alja márványból készült, teteje pedig fekete volt. Mikor először megérkeztem alaposan ellenőriztem mit csinálok, valójában, itt élni. De csak egy hónapra. 
-Igen az.- Elővett egy kis, piros telefont majd tárcsázni kezdett pár számot, halkan beszélt miután a másik fél felvette. Kihasználtam a beszélgetés szünetét, hogy szemügyre vegyem környezetem. Az egész épület lélegzetelállító. A szőnyeg tele van bonyolult mintákkal és egy hatalmas csillár lóg a mennyezeten.
Itt élek?! Ez az épület kissé erőltetettnek tűnik  a régi kis sztriptízbárból ahol ezelőtt dolgoztam.
És újra dolgozni fogok. Emlékeztettem magam.
-Oké, fel fogják vinni. Szeretnél még valamit? - Az ajánlata másnak hangzott, de őszinte volt.
Megráztam fejem, el voltam foglalva a látvánnyal.
-A lift arra van.-A hangjából hiányzott a lelkesedés. Amit inkább jelenthetett: "a kijárat arra van,  hagyj békén."
-Köszönöm...Vain?
-Vane.. -Úgy ejtette ki nevét, és javított ki engem elhaló hangon, mintha számtalan alkalommal kellett volna elmagyaráznia nevének helyes formáját.
-Oh, oké sajnálom Vane. -Nem válaszolt, helyette az íróasztalt bámulta, mintha elfoglalt lenne, hogy elkerülje a további beszélgetést.
Vettem a lapot, itt az alkalom, hogy elmenjek. Várjam meg a csomagjaim, vagy simán menjek fel?
Miután megfigyeltem a többi embert a hallban, a második opció mellett döntöttem. Túlságosan kíváncsi vagyok milyen lehet a szobám. Ha hasonló mint a hall, nem tudok várni.